A Turda Noémi felhasználó összes verse >>>
Magány
Ülök a földön,
S nézem a lemenő Napot.
Látom, milyen magányos.
Társai megszámlálhatatlanok,
Ő mégis egyedül ragyogja be a világot.
Mi is ilyenek vagyunk.
Körülvesznek emberek százai,
Mi mégis egyedül maradunk.
Egyedül a gondolatainkkal.
Olyanokkal, melyek mardosnak belülről.
Röpdösnek a fejünkben, mint egy tornádó,
Mely alig várjuk, hogy elcsendesüljön.
Felemészt. Szinte fáj.
Ez a legnagyobb ellenség talán.
Jelen van mindig, s mindenhol.
Küzdünk ellene, de Ő leküzdhetetlen.
Ilyen ez a magány.
