A Gyurkovics Margit felhasználó összes verse >>>
Utolsó sóhaj
Rám zuhanó csendem hallgatom,
a fal veri vissza sóhajom.
Korhadt gerendákból a plafon,
szél süvít be a törött ablakon.
Pókháló lebben, szürke homály,
lomhán mászik a svábbogár.
Üres edény illata száll,
rozsdás már ajtómon a zár.
Málló tapéta rózsái szúrnak,
szívemben nincs helye, csak búnak.
Tövisek szántotta jégverem,
gyertyalángot elfúvó félelem.
Könnyektől elnehezült párna
már nem álmodik hiába.
Jégvirág nyílt az ablakon,
elhagyott utolsó sóhajom.
