A Havasi Zsombor felhasználó összes verse >>>
Lelkedtől lelkemig
Gondolj rám egy álmatlan éjszakán.
Legyél társam ebben a magányban.
Két távoli cölöp közé majd
Húzódik a minket összekötő szalag.
A Hold fényesen süt le ránk.
Elkapja szögesdrótunk a fénysugarát.
Áramot is vezessünk belé.
Két rothadó cölöpnek már úgyis mindegy
Féljen minden állat ha tekint errefelé!
S ha majd kidőlök,
És nincs ki már védje a vad rétet.
Nem marad másod csak a káröröm.
Lerág majd az idő engem.
Te pedig remélem tüzifa leszel.
