A Havasi Zsombor felhasználó összes verse >>>
Önarckép
Állok a tükör előtt
és nézem magam.
A múltam, jelenem, jövőm.
A vakolat.
Próbál barátkozni velem a gondolat.
Cirógatja arcom vonásait.
A mester letörli a remekről
a műt és a béke porait.
Így maradok én.
Hús és vér.
Na meg a zavar,
a kép amit most az arcom eltakar.
Elkapom pillantásom,
próbálom elcsábítani magam.
Nevetek a poénjaimon.
Mosolyom levakarhatatlan.
Barátomként intenék-e arra,
ki most tükrömből előlép?
Várná meleg fogadtatás?
Illő vendégelés?
Ő vajon mit mond majd?
Számára szimpatikus-e képem?
Vár-e teríték gondjai asztalánál?
Újabb révület ez is, érzem.
Ha kimondom,
kérdéseim egyetlen válaszát.
Úgy kétségem is csak nagyobb.
"Nem tudom."
