A Magyar Gréti felhasználó összes verse >>>
Rák
Eddig azt hittem, nekem vannak bajaim,
De van, ki nem tehet mást, csak számolja napjait.
Épp elkészülnél, s tükörbe nézve mit látsz?
Elgondolkozol, régóta vagy csont és bőr már?
Mert a rák az, mi szépen, lassan, kínozva felemészt,
S hirtelen ráeszmélsz, rég nem vagy már egész.
Mi tette ezt velem, te voltál, oly vad világ?
Vagy csak ez volt minden, mi számomra itt kijárt?
S rossz a tudat, hogy nem segíthetek rajtad,
Nem nézhetem, ülhetek keresztbe tett karral.
Szeretnéd tudni, hogy ez hogy jutott eszembe?
Azt öli meg, kit bezártam mélyre szívembe.
