A Magyar Gréti felhasználó összes verse >>>
Reményvesztett
Néha úgy érzem a sírás fojtogat,
Közben csak én gyilkolom magamat.
Miért kéne ittmaradnom ha minden elvész,
Szeretnék olyan ember lenni ki mindennel szembenéz.
Másoknak segítek szavaimmal,
Úszni próbálok, de elveszek a tenger habjaiban.
Sohasem tudtam senki figyelmét fenntartani,
Bár lehet csak csöndben el kellett volna hajtani.
Kinevetsz, gúnyolsz mély, véres sebeim miatt,
Valószínűleg ilyen apróságok miatt szenvedni hiba.
Keresem valahol a reménytelen sötétben magam,
Mások előtt megnyílni, s összetörni nem szabad.
S bár álarcom folytonosan rajtam van,
Éjszaka, egyedül a hideg szobában elhalok kudarcaimban.
