A Rudolf András felhasználó összes verse >>>
Visznek engem -(karantén vers)
Vízben ázik egy kis virág,
Vírusoktól nagyom félek Engem követ a fél világ,
Karanténba zárva élek.
Kihalt utcák, üres terek,
Földig lehúzott redőnyök.
Kőre festett furcsa jelek,
Késve érkezett előnyök.
Sorra bezárt játszóterek,
Elárvult, magányos hinták.
Padon hagyott játékszerek,
Ajtónak támasztott bringák.
Munka nélkül maradt gyárak,
Hitüket vesztett családok.
Ételt kérő, nyitott szájak,
Kétkedőn néző barátok.
Vendég nélküli éttermek,
Mobilon rendelt pirulák.
Maszkban vásárló emberek,
Sötétbe borult irodák.
Vágyakozó tekintetek,
Félig behúzott függönyök.
Élettelen nézőterek,
Téli magányba költözők.
Diák nélküli iskolák,
Géphez beszélő tanárok.
Agyat tágító tanórák,
Térben kitágult határok.
Ablakomban mécsest gyújtok,
Itthon vagyok, és rejtőzök.
Haldoklónak kezet nyújtok,
Visznek engem, ha fertőzök.
Budapest-2020-04
