A Hábele Mihályné felhasználó összes verse >>>
Fohász
Óh, Istenem! Mennyi sóhaj szállt már feléd.
Amikor nincsen kiút, csak Te vagy a remény.
Messziről vigyázod kóborló nyájadat.
Az eltévedteknek helyes irányt mutatsz.
Méltatlanúl oly sokszor szájukra vesznek.
Káromolják neved, amiért szenvednek.
Te mégis meghallgatod mindenki bánatát.
Nálad a fájdalom, enyhítésre talál.
Oly sokszor éreztem már, hogy itt vagy velem.
A bajban mindig megfogtad a kezem.
A szeretet ereje, mindennél többet ér.
Sokszor az is gazdagabb, aki koldusszegény.
Istenem! Légy velem!
Mert Te vagy a remény! Ámen.
