A Hábele Mihályné felhasználó összes verse >>>
"Az otthontól távol"
Mama, kérlek
bocsáss meg nekem!
Soha nem akartam,
azt, hogy így legyen!
Oly messze tőled,
van most az otthonod.
Szeretteidtől távol,
éled a mindennapod!
Kiszolgáltatottan, -
mások segítségét várod.
Idegen arcokat,
mosoly nélkűl látod.
Neked a Jó Isten,
adott annyi erőt.
Példát mutattál,
a gyermekeid előtt.
Most leszegett fejjel,
előtted állok.
"Hűtlenségemért" -
megbocsátást várok.
Úgy fáj a szívem,
nem érzi senki más.
Háborgó lelkem,
megnyugvást nem talál.
Ígérem neked,
többé nem vétkezem!
Hosszú még az út,.....
amíg hazaérkezel.
2011. 11. 28.
