Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Hábele Mihályné felhasználó összes verse >>>



Vándorok

( a három kis vándor : Bósa Ili, Potoczki Józsi, és Juhász Zsuzsi, )

Egyik reggel felkerekedtünk hárman,
hátunkra vettük a fonottkosarat.
Gombát szedni indúltunk bátran,
hívott az erdő, fogyott az út a lábunk alatt.

A gombák csak egyre csalogattak,
kezdett már megtelni a kosár.
Az ég is lassan leszakadni készűlt,
mi pedig hazafelé vettük az irányt.

Zuhogott az eső, teljesen bőrig áztunk.
Mint három ázott veréb, remegtünk és fáztunk.

Nem láttuk értelmét a nadrág letolásnak.....
Így hát, mindhárman "beeresztettünk" bátran!

Egyre csak mentünk, de mindig csak távolabb.
Sóhajtva áhítottuk vissza azt a tenyérnyi szárazat!

Éhesen, fázva, szinte botorkálva,
így jutottunk el, egy kis falu határába. (Tornakápolna)

Akkor döbbentünk rá, bizony eltévedtünk.
Szégyen, vagy nem szégyen, kicsordúlt a könnyünk.

Ennivalót kértünk és útbaigazítást,
hogy visszataláljunk, mert aggódik a család.

Kenyeret nem adtak, de útbaigazítást - igen!
Nem voltunk nekik más, csak eltévedt idegen.

Ballagtunk, hát tovább.
Egyre nehezebb lett a kosár.
De az arcunk kivirúlt,
mert ismerős lett a táj.

Szemben a gyalogút végén,
sok ember jött felénk.
Közelebb felismerni "vélénk",
a Drága Jó Szülénk!

To Top