A Hábele Mihályné felhasználó összes verse >>>
Vándorok
( a három kis vándor : Bósa Ili, Potoczki Józsi, és Juhász Zsuzsi, )
Egyik reggel felkerekedtünk hárman,
hátunkra vettük a fonottkosarat.
Gombát szedni indúltunk bátran,
hívott az erdő, fogyott az út a lábunk alatt.
A gombák csak egyre csalogattak,
kezdett már megtelni a kosár.
Az ég is lassan leszakadni készűlt,
mi pedig hazafelé vettük az irányt.
Zuhogott az eső, teljesen bőrig áztunk.
Mint három ázott veréb, remegtünk és fáztunk.
Nem láttuk értelmét a nadrág letolásnak.....
Így hát, mindhárman "beeresztettünk" bátran!
Egyre csak mentünk, de mindig csak távolabb.
Sóhajtva áhítottuk vissza azt a tenyérnyi szárazat!
Éhesen, fázva, szinte botorkálva,
így jutottunk el, egy kis falu határába. (Tornakápolna)
Akkor döbbentünk rá, bizony eltévedtünk.
Szégyen, vagy nem szégyen, kicsordúlt a könnyünk.
Ennivalót kértünk és útbaigazítást,
hogy visszataláljunk, mert aggódik a család.
Kenyeret nem adtak, de útbaigazítást - igen!
Nem voltunk nekik más, csak eltévedt idegen.
Ballagtunk, hát tovább.
Egyre nehezebb lett a kosár.
De az arcunk kivirúlt,
mert ismerős lett a táj.
Szemben a gyalogút végén,
sok ember jött felénk.
Közelebb felismerni "vélénk",
a Drága Jó Szülénk!
