A Hábele Mihályné felhasználó összes verse >>>
Emlékképek - Aggtelekről
Van-e a képzeletnek szárnya?
Mert felkapott és repűlt velem.
Hegyen-völgyön, amerre csak jártam,
újra éltem a régi kedves emlékeket.
Voltam a sziklán és körbe néztem a tájat.
A korláton túlról, ami mindig tiltva volt.
Veszély nélkűl szedtem az árvalányhajat csokorba,
a meredek hegyoldalon.
Megint újra ámúlatba ejtett,
a barlang mélyén tündöklő cseppkövek.
Éreztem azt a hűs, nyirkos érzést,
a felszínre érvén az arcomba vágó meleget.
A lábam a Tóvégnek vette útját,
ahol a nagyszülők kis háza állt.
A hegy lábánál, a tóban megfürödve,
úszkált körűlöttem a sok hínár.
Tekintetem egy másik helyre révedt.
Már nem áll ott sem az a régi ház,
amelynek tornácán, de sokat játszott egykor,
egy szőke hajú kicsi lány.
Utoljára végre hazaértem!
Megpihentem, kint a kapunál.
Boldogan ölelt magához mindenki.
Kár, hogy csak álom! - Az egész család.
