A Hábele Mihályné felhasználó összes verse >>>
Múlt és jelen ( 1973.01.19. - 2001.01.19. )
A naptárra néztem....
Felidéződik bennem a múlt.
Egy lány indúlt az úton,
lassan haladva, bátortalanúl.
Csikorog a hó a csizmája alatt.
A tél most - különösen hideg.
Félszeg szíve a kabát alatt,
hevesen ver, szinte remeg.
Valami új jön, ami még idegen.
Valaki elszakadt, messzire - távol.
Az otthon emléke, még szorosan ölel.
Az idő meggyógyít mindent magától.
A gépek zümmögő zaja,
a munka egyhangú dallama.
Elszállnak a könnyek is a széllel.
Elmúlnak, peregnek az évek.
Már nem fáj úgy a - múlt.
Az érzés lassan megfakúlt.
Egy májusi hajnalon,
a szíve is lángra gyúlt.
Az élete része lett a régi gyár.
Összetartoznak, mint egy család.
Már gyalogösvény vezet, amerre jár.
Becsukott szemmel is odatalál.
Közel 30.évet a SORTEX-be járt.
(Kár, hogy már csak múlt időben beszélhetünk róla.)
