A Hábele Mihályné felhasználó összes verse >>>
Zápor
Hull az eső,
kopognak a cseppek.
Mint halk zene szó,
oly édes fülemnek.
Szomjas a föld
és a sok virág.
Éltető erőt ad
az égi áldás.
A madarak sem csirippelnek.
Elhallgattak, - kis időre.
A fák ágai között bújva,
várják a napot,
hogy előjöjjön újra.