A Hábele Mihályné felhasználó összes verse >>>
Hópihe ( egy munkahely emlékére )
Hozott a január,
elvisz a február,
alig hogy átléptem
a remény kapuján.
Hittem, hogy életem
újra révbe ér.
Visz a szél sodorva,
akár egy hópihét.
Mint eltévedt vándor,
aki rossz vonatra szállt.
Ez csak egy megálló,
nem a végállomás.
Az élet útvesztőin,
sok az eltévedett.
A másik irányba váltok,
- átszállójegyet.
2002. 01. 21.
