A Hábele Mihályné felhasználó összes verse >>>
Az idő kerekén
Gondoltál már az elmúlásra?
Egyszer minden véget ér....
Süthet szikrázón a nap sugára,
estére mégis ránk borúl az éj.
Tavasszal rügy pattan,
virágot hoz a fa ága.
Őszre mégis kopaszon,
megtépve áll a fa koronája.
Nyáron mindenki boldog,
szívünket melegség járja át.
Télen a fagyos hideggel együtt,
bezárúl, magába fordúl a világ.
Sokszor elhamarkodottan cselekszünk,
még sok a ki nem mondott szó.
Az arcokon közöny ül, - rezzenéstelen,
Van rá egy varázs szó: a szeretet.
Elszaladnak felettünk az évek,
hajunk színe lassan hófehér lesz.
Az életünkkel vajon, jól sáfárkodunk?
Mert, születünk, élünk és meghalunk.
