A Hábele Mihályné felhasználó összes verse >>>
Ünnep és mementó
Csillagfényes szeptemberi éjjel,
szívemben ünnep fénye gyúlt.
Egymást követve sírt fel két gyermek,
oly boldog voltam, mégis a könnyem húllt.
Az volt életem legboldogabb napja,
az anyai érzés hatalmába kerít.
Ösztönösé vált az aggodalom, féltés,
mint anyatigris, ki vigyázza kölykeit.
Sok éve már,mégis frissen él az emlék,
felidézve a gyermekéveket....
Hisz" tegnap volt csupán,
amikor megtették felém az első lépéseket.
Egykettőre iskolások lettek,
kis nebulók a tudáshegyén.
De sokszor küzdöttünk meg érte,
hogy beérjen végre a betűvetés.
Ma már felnőttekké váltak,
Az élet útját járják tovább.
Remélem eljön majd az az idő is,
amikor szaladnak felém a kisunokák.
_
Ez a születésnap nem lett igazi ünnep.
Elvesztette fényét a messze kéklő ég.
Ma már fekete betűkkel jegyzik a világban,
2001. szeptember 11-ét.
