A Hábele Mihályné felhasználó összes verse >>>
Az időskor " rémsége"
Egyszer te is megöregszel,
hajad fehér lesz, s kezed reszkető.
Az arcodon a ráncok barázdákká válnak,
ne gondold, hogy rajtad nem fog az idő!
Mindent sorra elfelejtessz,
egyre halványúl az emlékezet.
A hallásodról már nem is beszélve,
A tüzér, akár ágyút is sütöget.
Kedvenced már nem a mócsingos hús,
leginkább a főzeléket szereted.
Boldog vagy, ha eljön már az este,
s a protkódat a pohárba teheted.
Ha megérint az öregség szele,
a mondandódnak nem lesz lényege.
Már a hamut is mamunak mondod,
örűlsz, ha egy fi..ot kell kinyomnod.
Hát fel a fejjel és csak így tovább!
A fehér bottal ne nagyon hadonássz!
