A Hábele Mihályné felhasználó összes verse >>>
Édesapám emlékére
Amikor a kisfalumnak
határához érek,
nem tudhatja senki más,
ilyenkor mit érzek.
Elém tárúl a hegyoldal,
előtte a kis toronnyal.
Harang hangja messze száll....
Valami itt bent,nagyon fáj.
A házunk előtti padon
üresség és csend honol.
Nem ül ott az én Apám,
ki szívszakadva hazavárt.
Anyám szalad felém,
karjait kitárja ölelésre.
Szemében könnyel küszködik,
mindketten hullajtjuk az öröm könnyeit.
Hosszú a távolság,
s az idő oly kevés,
beszélgetésre, szeretetre....
Elválni oly nehéz!
Ha most itt lehetne köztünk
az én drága jó Apám
rejtené, hogy ne lássuk
mennyire fáj neki a búcsúzás.
Mílyen kegyetlen az élet!
Miért nem hagyott köztünk téged!
Hogy szeressél és mi szeressünk
úgy mint réges- régen.
Nagyon hiányzol nékem!
