A Hábele Mihályné felhasználó összes verse >>>
Lehúnyt szemmel (Édesanyám köszöntése)
Oly távol vagy tőlem,
szívemben mégis közel.
Gondolatban,lehúnyt szemmel,
karom erősen magához ölel.
Csókjaimmal beborítom
megfáradt, ráncos kezeid.
Titkolni próbálod, mégis látom
a ki nem hullott könnyeid.
Óh,bárcsak visszahozhatnám
a régi szép időt.
Virágot hintenék az úton
a lábaid előtt.
Mit is kívánhatnék
ezen a szép napon?
Jó erőt és egészséget,
mosolyt az arcodon!
Ezt a csokor virágot
csókokkal halmozom.
Úgy küldöm el neked,
ezen a képeslapon.
