A Hábele Mihályné felhasználó összes verse >>>
Embernek lenni (egy kis biológia - másképpen)
Az Isten amikor az embert teremtette,
mílyen óriásit alkotott!
Nem is gondoljuk mi van a birtokunkban,
mennyire gazdagok vagyunk!
Azt mondják a SZEM a lélek tükre:
ha bele nézel meglátod önmagad.
De más is látja, ha mélyen a szemedbe néz,
amikor szíved szomorú, vagy éppen gondtalan.
Mosolyog a szem, ha szépet lát
és szomorú, ha bánatos vagy.
Huncutúl kacsint a tréfánál
- és ha fáj, folyik könnye mint hűs patak.
Az ARCOD minden rezdűlése
elárúlja mi a gondolat.
Nem tudod titkolni mit érzel,
ezért ne csapd be önmagad!
A SZÁJ, mely oly sokat jelent:
érzelmet, csókot, hangokat.
Gyűlölsz, hazudsz, átkozol vele,
de imádsz, és suttogva símogatsz.
A KÉZ, mely remegőn nyúl feléd,
görcsösen, kapaszkodva remél.
A kéz, mely ápol és simogat,
a kéz, mely felemel másokat.
A kezed érintése, lehet finom és bársonyos,
lehet érdes, a munkától fáradt,
vagy soha öleléshez nem szokott.
A SZÍV, a testünk fő motorja,
zakatol és friss erőt ad újra.
Felejtsd el mindazt, ami fáj,
mert a szív, mindent megbocsát.
A szív, ami nélkűl nem létezünk.
Csak a szép időkre emlékezünk.
A szív, mindenkinek egyformán dobog.
Szeressük egymást , amíg a láng lobog!
