Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Hábele Mihályné felhasználó összes verse >>>



A csend hangjai ( a temetőben )

Végtelen nyugalom árad szét lelkemen.
Néma a csend, ami lágyan körűl ölel.
A hárs édes illata bódít, s fejembe száll.
Lelkem a béke szigete, - egy védtelen táj.

Mennyi sok élet!
Mennyi küzdelem ért véget!
Mindenkit egyformán sodor az élet.
Ki előbb, ki később, de végűl célba ér.
Addig kell szeretni, amíg az ember él!

Ne bánd meg soha,
amit nem mondott ki ajkad.
Adjál hangot mindig a gondolatnak.

Nyújts segítő kezet,
s ne fordítsd el fejed,
ha te vagy a reménye
az elesett embernek.

Az élet egy ajándék.
Örűljünk a mának.
S ha már csak az emlék él,
- a nyíló virágnak.

To Top