A Hábele Mihályné felhasználó összes verse >>>
A vers szeretete
A vers nekem olyan,
mint éhezőnek a kenyér
Mint szikkadt földnek a nyári zápor,
amely éltet ami aranyat ér.
A vers nekem: szellő,
mely szárnyalva az égig emel.
Lágyan finoman megérint,
arcomra könnyű csókot lehel.
A vers nekem: napsugár,
mely árassza magából a meleget.
Néha a könnyem is kicsordúl,
ha megérinti szívemet.
A vers nekem: kiáltás,
mely felrázza az egyhangú életet.
Életre hívja a legszebb érzést:
Ébren tartja a szeretetet.
