A Hábele Mihályné felhasználó összes verse >>>
Rád gondolok (Édesapámhoz)
Könnyeim fátyolán át,
előttem halvány mécses ég.
Kilépsz a szürke félhomályból,
mosolygó arccal jössz felém.
Most is hallom kedves hangod,
mely aggódva értünk remegett.
Szívedben túlcsordúlt egy érzés,
A végtelen szeretet.
Szívemnek legrejtettebb mélyén
nem enyhűl soha a fájdalom.
Sok éve már, hogy elmentél.....
Érted sírok! - Hiányzol nagyon!
