A Hábele Mihályné felhasználó összes verse >>>
Ősz
Mint a legördűlő könnyek,
halkan koppanva földet ér.
Elveszíti lassan szép ruháját,
lehull a fákról a levél.
Piros, sárga, barna,
tarka-barka színek.
Új köntösbe öltözik
a változó természet.
Megfáradt a nap is,
erejét elvesztve,
a komor felhők mögűl,
még visszanéz nevetve.
Lágyan megsimogat,
arcodra könnyű csókot lehel,
átadva vele az ősz üzenetét,
annak minden szépségével.
