A Hábele Mihályné felhasználó összes verse >>>
Szeretteinkért
A sírok között járok,
amerre nézek, tengernyi virág.
A néma csendben megállok,
s lehajtott fejjel mondok egy imát.
A sok-sok szeretett emberért,
társért, szülőért, gyermekért.
Egy pillanat csupán az életünk,
ellobban mint a gyertyaláng.
Mindenkinek van akiért a szíve fáj.
Halványan pislákoló fények,
A szeretet lángjai égnek.
Hirdetve az új nemzedéknek:
Ameddig él az ember, addig szeressétek!
