A Hábele Mihályné felhasználó összes verse >>>
Egy arc
Egy arc tekint rám némán,
szeme huncutúl villanó,
Mintha csak derűlne a tréfán,
szája szegletén mosolya megkapó.
A szárnyaló idő múlása
arcára véste bélyegét,
Finom barázdákat szántva
szelíd tekintetén.
Sötét hajára dér szállt,
Szürkéllik mint a messzeség.
A távoli homályból néha,
megcsillan még a régi fény.
Csak nézem az arcot.....
S szemem biztatón felékacsint,
Csak fel a fejjel barátom!
- Mire a tükör visszakacsint.
