A Pálfy Julianna felhasználó összes verse >>>
November végén
Itt-ott hófoltos a mező
csillogó semmi a föld ráncos bőrén.
Károgó varjúsereg kavarog
felhőként, örvénylőn, feketén.
Hosszú sorban fáznak a fák
őrként vigyázzák az üres utat,
pucér ágaik a szélbe kapaszkodva
zöld világot álmodnak.
Bánat és magány suttogva jár
dűlőúton, kertek alján.
Szűkre szabott téli vágyak
hideg ködbe burkolóznak.
Legalább Te, maradtál volna.
