A Pálfy Julianna felhasználó összes verse >>>
K.
Kardomat a szívedbe mártanám,
felnevetnék, te vonaglanál,
majd kővé merevedett
tested fölött zokognék.
Magam a pokolba kívánnám,
de jönne az Isten
és megbocsátana.
Értetlenül, zavartan néznék,
Ő, szelíd, jóságos, szerető
mosollyal bizonyos
mérleget emlegetne,
az örökkévalóság próbaútját,
az emberi értelem korlátait,
miközben én, csak egy
kérdést ismételgetnék eszelősen:
hol vagy Te most?
hol vagy most????
