A Lauscher Szoboszlai Alexander felhasználó összes verse >>>
Hogy repül az idő
Mint sasmadár a magas égen,
dicsőn és méltósággal,
mint viharban a vén lélekvesztő,
nem törődvén veszedelmes hullámmal.
Csak repül és repül,
egy örökkévalóságon át,
nem ismervén sem lehetetlent,
sem az elmúlást.
Tanúja csillagok születésének,
és birodalmak bukásának,
örömnek és búnak,
őrzője az útnak.
