A Lakatos Edit felhasználó összes verse >>>
Valahol fent
Gyerekkorunkban sok minden jó
Nevetve mesél a nagyapó
Ámulva hiszed minden szavát
Tudod jól, mindig vigyáz reád.
Telnek az évek megöregedsz
De ő előtte gyermek lehetsz.
Ugyanúgy, mint régen, hallgatod
Meséli a tapasztalatot.
Szemében mindig kisded maradsz,
Az unoka, ki könnyet fakaszt .
Ki néha rossz de mégis nevet,
Mert tudja jól ,nagyapó szeret.
De felnőttél,oly váratlanul.
Csak dolgozol hajthatatlanul.
Nem mèsz felé, hiszen nincs időd .
Csak kergeted a saját jövőd.
A munka közben jött a rossz hìr.
Hallod a zajt. Ott mindenki sìr.
Erőd nem volt a megértésre,
Utaznod kellett temetésre.
Nagyapó alszik, mèlyen ott lent.
Még mindig mesél, valahol fent.
Nincs köztünk,màr nem hallod szavát
De tudod jól hogy vigyáz reád.
