A Komáromi István felhasználó összes verse >>>
Még nem jöttél a világra...
Még nem jöttél a világra, de már nagyon szerettelek
Rugdostál anyád hasában, és én csak nevettelek
Nem tudtam hogy kislány , vagy kisfiú leszel
S ha megszületsz mennyi sok rosszaságot teszel
De eljött a nagy nap és kislányom született
Nagy volt az öröm, mindenki nevetett
Mert tudták a lányokat én nagyon imádom
Én vagyok a legboldogabb ember a világon
Szeptember 24, ez ünnep nap számomra
Büszke vagyok nagyon a picike lányomra
Gyermeket nemzeni csodálatos dolog
Hisz életünk értelme a család körül forog
Egyre okosabb és értelmesebb lettél
Nyolc hónapos korodban, már egyedül mentél
Azt mondtad, hogy Baba, s tudtam mit kell tennem
A szekrényről a piros Macit, rögtön le kell vennem
Játszottál a nagy Mackóval, szeretted és verted
Érzelmekkel van tele a te pici lelked
Szaladgáltál a szobában, érdekes volt minden
Húzgáltad a szőnyeget és rágcsáltad az ingem
Belebújtál mindenbe, mibe belefértél
Ha éhes voltál kitárt kézzel ennivalót kértél
Lubickoltál nagyokat a picike kádban
És reggeltől estig cumi volta szádban
Most 18 hónapos az én drága kincsem
Ha a gyermeked szeret annál nagyobb öröm nincsen
Odabújik hozzád, megfogja a kezedet
Könny szökik a szemedbe, mert nagyon szereted
Köszönöm hát néked, drága jó Istenem
Hogy egészséges gyermeket áldottál énnekem
Szőke kis fejéből a kék szeme ragyog
Én a világ legboldogabb Apukája vagyok
