Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Komáromi István felhasználó összes verse >>>



Kislányom

Bársonyos a bőre pihe-puha párna,

Elterül, az ágyon egy szépséges szép lányka.

Az igazak álmát alussza ő árván,

Mindennapos, mégis gyönyörű a látvány.



Aranyszőke tincsei arcára borulnak,

Párnái körötte várként tornyosulnak,

Mintha ők védenék a kicsi leány álmát,

Takarják a bántófényű éjjeli lámpát.



Kicsi keze arca alatt összefonva pihen,

Törékeny kis teste, mint hattyú a vízen,

Nagy boldogság önt el, mikor őt így látom,

Hisz ez a teremtés az én pici lányom.



De egyszer aztán éjszaka felriad álmából,

hirtelen mozgással kelt ki az ágyából,

S közben puma módra kémleli a szobát,

Mondott is valamit, de nem értem a szavát.



Mi zavart meg édes kérdezem őt halkan,

Megijedtem én is, még bizsereg a talpam,

Nem szólt ekkor semmit, csak átölelt némán,

De mindent megértettem, hisz a saját vénám.



Azt kérdezte, "apuci" aludhatnék veled,

Én úgy feleltem persze mellettem a helyed,

Átöleltem gyermekemet s örültem annak,

Hogy így vethettünk véget egy hosszú fáradt napnak.

To Top