Barion Pixel
Connect with us

Megosztott versek

A Komáromi István felhasználó összes verse >>>



Remény

Haldoklásnak látszik, pedig csak aludni tér,

Igaz, lehullik a fáról, s elpusztul a levél,

De a kopár fa törzse és ágai még élnek,

S a hideg téltől ők még meztelen sem félnek



Védekezik, lelassul, téli álmát készíti,

S majd tavasszal, új ruhájával e pompás tájat díszíti,

Értelme van létének, hisz szép és hasznos élte,

Gyümölcsökkel ajándékoz, s nem kér semmit érte



Az én lelkem is haldoklik, bárcsak aludni térne,

S az örömöm lenne az ami, könnycseppeket kérne,

De a reményem fatörzse, s ágai szenvednek,

S a hűtlen szerelmed telében őrökre elvesznek



Már védekezni sem tudok, mert elpusztít a fájdalom,

A csodás tavasz színeit, már sohasem láthatom,

Meghalok és az emlékem feledésbe, merül,

De tudom tovább élek a szívedben, őrökre ott leszek legbelül.

To Top