A Bágyoni-Szabó György felhasználó összes verse >>>
Birkatrilógia I.
I.
Huszonhét birka
Karám áll, birkákkal tele,
huszonnyolcat tömtek bele.
Egy kitört, azóta bolyong,
huszonhét a lyuknál tolong.
Bárgyú bégetésük hallik,
vezérürü előtt nagy lik,
kutya csahol, szőrös-lompos,
nem moccan a főkolompos.
Kint meg kecskék toporognak,
várják, eljöjjön a holnap.
Vége lesz a birkabálnak
jönnek, s mindent felzabálnak.
Áll két birka, nem bégetett,
s nyekegték az ítéletet:
„Ide gyertek, be kell állni,
megvéd a nyáj jöhet bármi.
Van födél, van ennivaló,
szivárványos karámlakó,
még bárányod is születhet,
és nem kell réten ügetned.
Odanézz, magad is látod,
holnap lesz kecskebarátod.”
Kecskeszar(v)ból egyik nem kér,
-nyájba ilyen nézet sem fér!
Nem tetszik a birka népnek,
lázadásból ők nem kérnek
Bégeti a birgekórus:
éhezni fogsz te kis kódus.
Hiába a sírás-rívás,
lesz majd itt nagy birkanyírás,
s hiába, hogy jön egy új nap,
szabadságról mit sem tudnak.
Nem értik, hogy az mit jelent,
összemosnak múlttal jelent,
gondolják, hogy az a holnap
ha a birkák behódolnak.
