A Bágyoni-Szabó György felhasználó összes verse >>>
Várva
Még nem hozza a szél
füvek, fák illatát,
még megbújik, még fél,
még hó vacogtat át
télből új tavaszba
koronát, gyökeret,
hogy életre kapva
a remény lét lehet.
Mocsok-bűz volt a nyár,
szutykos-lucskos a tél,
jó lesz feledni már
ha mind nyugodni tér.
A szennyet iszamos csatornába
friss eső mossa el,
a megtisztulás nem vár hiába,
lemossa, hogyha kell.
Míg a szél el nem hoz
tavaszba a télből
friss virágillatot,
s méz-nektárt nem oroz
részeg rügy nedvétől,
mit a tél itt hagyott,
addig még várni kell,
s álmodni bármivel.
Majd ha langyos szél bársonyán
elnyújtózik a nap,
ha majd a múlt csak halovány
és rossz emlék marad,
s részegít az üde idő,
a szomjat enyhitő,
álmodjunk szépet és várjunk,
s valóság lesz álmunk.
