A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Záróvonal
Lefelé egy völgykanyar után
a hegyek erdős lába tágra nyílt
bontakozva szemben a tetőn
csillanó fal egyre ismerősebb
kevély kövek felett a bányafal
öves redőkbe öltözött
Az autóval félre álltam
sétálunk két oldalán az útnak
ő baloldalt, hol szórt ligetbe zöld
sapkában számos kis fa nőtt
csónakos virágok úsztak hallgatag
tiszta tükrön itt a jobb felén
elhagyottan állt a bányamű
sziklaugró gyep között
kincses kövek titka bújt
Kristályok közt elmerülve
szédülten ébredek a mélybe
riadt hiány kiált segélyt
de zeng a visszhang hátra nézve
mögöttem jön, csak távolabb
fák között a jobb oldalra térve
derengő képe még követhető
fehér arcon rózsa pelyhek fénylenek
