A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Távol-közel
lágybíbor fákon fényvirágok énekelnek
a tekintet meghasad tajtékzó partokon
alászállva hasasít, csontos habokra tér meg
a csend homályos tükre vár
egy elmosódott arc mögött
mely vég nélkül gyűrűkre vált
partról nézem hosszúra nyújtott kézzel
az égi ernyő meghitt mennyezetén
nyiladékon ébredt csillagot érek
el de illan a pin a vár ha nem
a még-itt még-egy a mégis mégsem
