A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Fogadás
A pikkely folyton csak dől alattam,
rétegfejeken haladok az ég felé,
olyan meredek a sziklás oldal,
hogy telibe talál a lapos napfény
Csillagok barna fűben ragyognak
idelenn megrendült kőlemezen
ím előkerül egy magányos fa
kövezetet fektet az ős-öreg hegyen
Combos ágak amíg csak élnek,
elágaznak újra meg újra
vágyakozva színtiszta égnek
mutató csupasz ágakat fúrva
Az újévi Nap rám szakadt
sugaras ölében megfogadom,
szétvetett villaág alatt
nem fogan ködfényes fogadalom.
