A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Eljövetel
Tompa fényben záridőt sóhajt az ablak
életóra szűz mutatója számol
felzúgnak képkeretes aranymázból
a teremben dús hazugságok
távozóban is csak halkan súgtam
régen tudható, amit várok
Fényes tervek kötve jöttek
talmi templomából a tanügyeknek
a csillagok nekünk üzennek
mézes övekre kötöttek
a terem falára fémlegyek ülnek
Kék bársony tenyerével símogat az ég
az Ady Endre úton lefelé
pedig éppen az előbbi viharban még
a főtéren zuhanó szőnyegén
sötét zápor vadul csapott felém
hogy hátulról kikerüljem végleg
Indultam jegyet venni mielőbb
a leghosszabb útra, csak oda
(sárga állomás vár fél évszázad óta)
a bús harangot gőzvasútra dőlt
égő vörös lomb túlragyogja
