A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Kísértés
sötét völgy mélyén vitt az ösvény
fölfelé megpihentél kövének sima öblözetén
betakart ősrégi emlékek árnya
én még másztam kicsit a sötét sziklán
párkányon várt rám csillámos fekete táskám
és túlnan egy éjsötét, csupasz fa
durva kontrasztos törzsét követtem fölfelé
ahogy az ágakból újra meg újra kibomolva
ágak lányai nőttek, átható szövevény
az éggömb télszürke fényű hátterén
