A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Visszafordíthatatlanul
csak a Szűz tagozatban találkozhat az ember
kék hegyével
viaszos nádcukor féleségek félelemben élnek
és mivelhogy nők ott nem lehetnek biztosítva
kialkudott fehér magányomban magam bolyongok
villanófény csattan az őszarany lombokon
ha félre bukottan sír vagy mosolyg
a remegő fátyollal takart mézbarna újhold
kisértet indulok tovább vonakodva...lassan
mer' ég egy bemart téli pillanattól fogva
hogy tejfehér takaró alól már vissza nem jutok
