A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Tisztán látszik
bár a gödör épp üres volt
ahol tó is állni szokott
a régi ház tövében félig
pár szikár kő már kibomlott
tavacskát mutattam neki mégis
valami úszott nem nagyon mélyen
talán béka volt és tényleg
futottam hajtott az élet-
ösztön ölelni a régi szerelmem
előbb nehezen hittem el
félre hajtogatok takarókat
de tényleg ő! - őbb nem lehet
mosolygott rám a múló éjben
aranyba foglalt ametiszt fény
hogy mit akarnék tanulni még
mondom földrajzot éppen
és már bátran csókoltam-öleltem
huszonöt hajnalcsillagként
ragyogott a hajnali égen
mielőtt nappal visszatér
szólok halkan: látod ez akkor
igaz lett volna, mégis igaz
csak ott az a gödör...üres volt
