A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
A hasadt tükör termékenyülése
Óceánfenék mögé újabb óceánfenék jött
fehér víz sose vitt tovább
ezüst kárpiton kiterítve
csillog az édes mezsgyelikőr
zavarba érkezett a telihold lány
imhol száll az éj lepedője
csoda tűnt fel oldalt az égen
anyám arca világított ránk
kései szegfű fehér illata zengett
az oroszlánsárga puszta felett
álmodtam egy tűzbe borult nyarat
nagy dunai tartós déli szegfűk*
csupasz szerelem-hajnala lobbant
fehérbe hajló sapka ébred a lápra
emlékeim tízezer éve lassan átevez
míg tejbe fátylazódik a barna csónak
egy rigófióka macskahalála
vérfoltos lett a hálapénz
ugaron hagyott levelek bőgnek
kitódult agarak páncélzatán
futnak a pergő paprikaszemek
nyugtalan papucsok suhognak az ágon
várnak zuhogó párnalovak
felhajtott combok sátra alatt
tüzes nyilakkal lövetik az árkot
fehér ejtőernyők úsznak a termő tájra
ahol majd érett almák gurulnak a fényben
ingcafatokból bíbor egyszemek ringnak elő
egy bárka mérető hajnalon
aranyborsók ragyognak öblös tálban
Uranosz-durva-farok az őslevesbe csapott
rozsdás csapot és egy fényes sarlót
a sápadt pap otthagyott hajlott háttal
a fehér víz már csak bíbor káprázat
mint árva utazót, vitte a fátylat
azon a régimódi csónakon
Tarkovszkij-szorosra hajtogatom
*Ezek fajnevek is (ha tízezer év múlva rátalál egy furcsa lény, aki fordítaná): Dianthus giganteiformis, D. collinus, D. diutinus, D. armeria subsp. armeriastrum.
