A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Névtelen
Volt egyszer egy karcsú, tünde lány
halvány, akár a melle
szeme titokban bánatos
Tőle jött sok rózsaszín levél
találkozgattunk néha, hogy talán
a puszta ágy homálya várjon
üres szobában lelkesen
közé feküdtem én
álmodón ölelő holdidőben
élveztük egymást
Különös
de boldogok nem voltunk igazán
bár, mint az ítélet, rendre visszatértünk
oly édes volt az odaadás
Valami mégis hiányzott annak a lánynak
amiről tudni nekem se hagyott
nem is értem, hogy fogadtam el
mikor jelek nélkül végleg elmaradt
(hisz jöttek éjszakák továbbra is)
az önmagába rejtező hiányt
