A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Mackótitok
Jön az este, nihol jön a medve
nem fogod föl az alig foghatót
üde tornyú lucokon hosszú füllel szökik a nap
kékes gránitcsúcsokon árvul a hegyi élet.
Utad véget is ér. Volt, aki még szeretett
tűfedelek nyúlt árnyain érzed a mélyben
mily sokat ér ez, bárha nem tudhatod
mer’ ahogy sárgul, karomegyszerű lett:
alkonyra medve, medvére alkony
járul.
