A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Zárvány
Mikor még nem voltak ilyen vadak
a májusi szelek, üde fényes illat
derengett a sárga mezőn túl,
hogy megtalálom szép, reményzöld húrokon.
A fák, a madarak a tájjal együtt ott voltak,
de beolvadtak egy mindent betöltő villamos érintésbe
a hosszú, hegyi úton, hogy végül zengő
tücsökszó öleljen, mi csak megyünk a sötétben.
Vége. Helyette tornyos, hideg párnát hoz a szél,
ferde szikláról figyelem a villámok színét
egy hasadt, rengő éjszakán.
Csak már nem vagyok ott, ahol tudhatnám
vöröstől kékig, kéktől vörösig
- mi kellett volna még? -
