A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Eltűnt patak
Körül sötét, vakolatlan falak
ismerős a homály nyirkos ház
titokban felújul belül jelenés
karcsu-fehéren fénylő arccal
menni akartál máris nőszirom jár
vagyis hogy azt mondtad: megyünk
mer’ a kék Mazdával engem is viszel
előre siettél hátra se nézve beértelek
mint kiveszett kérdés az út mellett
hiheted: mindig gyors voltam, ha kellett.
Itt vagyunk: némán nyílik a magyar lednek
gólyahír, gyapjúsás, Padragi-rét
ma nyúlfarkfűvel hajlik a szél
tán valahol bújhat a lista még
békák is szólnak; oda hívtak rég
távozhatok. KM az Kunmadaras (írva kék).
