A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Álomkarát
Rózsa csókos dombokon
csontod végleg elterült
hattyúnyak feszült az égre
forgószínpad aranyvirágos karzatán
ugratom alattad a barna hintát
emlékidők átszivárgó hajlatán
merültél mint látványpék a fénybe
aranyláncok repültek át
a márványos tétova tóra
csak a kés, a véső nem vár
az utolsó párnás tetszhalottra.
