A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Bántani soha
Aranyló fátylat borít rád az álom
szakállas tél fegyvertelen ég alatt
valahol a Bakonyba repül megrendülten
egy gyöngyöző busz lecsukott szemmel.
Virágos sások hajladoznak borzongó árkokon
bökdösik a mellcsúcsokra feszülő dudorlatok
tüskös kocsonyáját célzatos hajnalon
ajkak nyomán haladok, odaszúrom, tágra hatok.
Föl viaszfényre, föl viasz égre, Újhold van!
Ezüstkorszak kezdődik holnap, szilvafákra
fennakadt csillámtükrök csillognak.
Duzzadt almák mutatkoznak
a visszhangos ég kék ölén
távolodó fehér folyónak.
