A Lájer Konrád felhasználó összes verse >>>
Ars poetica (utam)
Átlépve bódító szurdokon,
élesre vésett sziklacsúcsokon, tarajokon,
mint aki űzi a súlyos titkokat a múltból,
eljutok a folyton nyíló, táguló szakadék,
az utolsó szikla mélybe szakadt pereméig
látni bíborszinü bimbóját a létezésnek
kibomlani végtelen húrokon visszatérek
vagy nem - de ha kiürül mind a kép ki érzi
odafenn akkor is jeleket kell kivésnem.
